A kormány július 24-én foglalkozik azzal a mentõcsomaggal, amelyrõl korábban letették a nagyesküt, hogy nem várható. Az elmúlt napokban ráadásul meglehetõsen eltérõ nyilatkozatok születtek arról, hogyan is mentenék a devizahiteleseket.  A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) vezetõje, Navracsics Tibor a Hír tévében még igen óvatosan fogalmazott. Nyilatkozatából úgy tûnt, a Kúria árfolyamréssel kapcsolatos ítéletét ültetnék generálisan át a gyakorlatba. Ennél is több forgatókönyv képzelhetõ el, de errõl most már kár lenne találgatni.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter (képünk MTI, Kovács Tamás) szerdán „pontosított”, amibõl annyi plusz derült ki, hogy a kormány tárgyal az ügyrõl a bankszövetséggel. A következõ nap viszont mindezt felülírta a KIM Reutersnak adott nyilatkozata."A szerzõdések módosítását indokló körülmény elsõsorban a devizaárfolyam-különbség, mivel az adós nem hibáztatható azért, ha képtelenné válik az adósságszolgálatra egy olyan külsõ ok miatt, amilyen az árfolyam romlása" – idézte a portfolio.hu a Reuters beszámolóját. A szakportál végigvette a különbözõ lehetséges forgatókönyveket és azok bankszektorra gyakorolt hatását.

A végtörlesztés (többen egyébként most is ilyen kilátást emlegetnek) – és nem is egy egyéb, idõközben meghozott intézkedés – láttán bármilyen rendelkezés elképzelhetõ. Például az, hogy a barnáknak minden visszajár, a vöröseknek azonban semmi. (Legalább félig nem komolyan, és persze csak a hajszínre gondolunk.) Úgy tûnik, a devizahiteleseket képviselõ „civilek” és ügyvédek szintén bármit el tudnak képzelni.

Az origo.hu már az idézett Reuters-hír elõtt arról írt, hogy az állam a teljes árfolyamkülönbözet elengedését is elképzelhetõnek tartja. Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke a portálnak elmondta: sok múlik majd a definíciókon, mert az elõre nem látható változások körébe szinte bármi beleeshet. Emellett egyébként arról is szót ejtett, hogy „az eddigi mentõakciók érdemi sikereket sem az adósok, sem a pénzintézetek oldalán nem hoztak”.

Kivel is tárgyal, nem tárgyal, tárgyaljon a kormány?

Léhmann György siófoki ügyvéd azt firtatta, hogy a kormány a bankszövetség helyett miért nem az adósokat képviselõkkel ül le tárgyalni. (Megjegyezzük, az ilyen megbeszélésekrõl nem biztos, hogy mindent azonnal komolyan kell venni, hiszen például Varga ugyan bejelentette, hogy a tranzakciós illeték emelésérõl megállapodtak a bankszövetséggel, de a szervezet ezt azonnal cáfolta is.) Léhmann több száz címre eljuttatott levelében arra is kitért, hogy létezik olyan bank, amelyik az adós tartozásának 80 százalékát elengedi minden további követelése megszüntetésével, a szerzõdés végleges felszámolásával együtt csak azért, hogy a fennálló tartozás 20 százalékához az adóstól hozzájusson.

A pénzintézeti lízingcég aligha örül, de a nyilván nem széles körben kínált ajánlata így közkinccsé vált. A közzétett dokumentumból kiderül: a több mint 3,5 millió forintos tartozástól nem egészen 717 ezer forint befizetésével teljes egészében megszabadulhat ügyfele. Feltétel, hogy a pénz és az szja-nyilatkozat (ekkora elengedésnél jókora adót is kell fizetni) idõben beérkezzék.

Problémák pedig ezen a téren is akadnak (ezt persze sok sikertelen végtörlesztõ is megtapasztalhatta, de a kilátásban levõ csomag is rejthet ilyen veszélyeket). Bármilyen jó ugyanis az ajánlat akkor, ha valaki egyszerûen nem képes még az erõsen csökkentett összeget sem elõteremteni. Korábban írtunk arról, hogy az egyik bank sokaknak tett olyan speciális ajánlatot, ami akár a hitel felének elengedését is eredményezhette. Mint késõbb megtudtuk: a vártnál jóval kevesebben éltek (tudtak élni) a lehetõséggel. Részben a szoros határidõ, részben azonban a szükséges pénz elõteremtése okozott gondot.