Annak keretében a revizorok szóban nyilatkoztatják a gyanútlan adózókat arról, hogy az elmúlt három-öt évben milyen bevételeik, és azzal szemben milyen kiadásaik voltak, vagy az orruk alá nyomják a vagyonosodási kérdõívet, amit azon nyomban ki akarnak velük töltetni. Csakhogy "az egyes adókötelezettségek ellenõrzése" során ezt nem tehetné meg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV).

Továbbra is kiemelt figyelmet kíván fordítani az adóhatóság a költségvetésnek szándékosan kárt okozó magánszemélyek vizsgálatára, az eltitkolt jövedelmek feltárására - derül ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) még februárban közzétett ellenõrzési irányelvébõl. A dokumentum szerint a személyi jövedelemadó ellenõrzések körében a költségvetésnek szándékosan kárt okozó magánszemélyek vizsgálata a hangsúlyos. Az eltitkolt jövedelmek feltárása érdekében vizsgálandó a magánszemélyek jövedelmeinek és vagyongyarapodásának, illetve életvitelre fordított kiadásainak összhangja.

Elsõdlegesen a mûködésükre, adózói kapcsolataikra tekintettel jelentõs kockázatot hordozó társaságok magánszemély tagjai, - az egyéb ellenõrzések alapján rendelkezésre álló információk szerint - a vállalkozások pénzforgalmi számlájáról jelentõs összegû készpénzt felvevõ, de annak vállalkozási célú felhasználását igazolni nem képes, az adócsalás gyanús ügyletekkel érintett magánszemélyek, valamint a csõd-, a felszámolási és a kényszertörlési eljárások alá kerülõ adózók vagyonát vagy jelentõs jövedelmeket eltitkoló magánszemélyek kerülhetnek célkeresztbe - olvasható az irányelvben.

Tapasztalatok szerint azonban senki nem dõlhet hátra kényelmesen a karosszékében, aki úgy ítéli meg, nem tartozik a fent említett körbe. Nemrégiben egy nyugdíjas házaspárnál állapította meg az adóhatóság, hogy a nyugdíjukból nem tudták fedezni az életviteli kiadásaikat, amikor arról nyilatkoztak, hogy kölcsönadtak a fiúknak.

Ezen a ponton kapnak plusz jelentõséget a Központi Statisztikai Hivatal által nemrégiben közölt létminimum adatok. Az adóhatóság ugyanis a létminimumadatokat veszi alapul, amikor megállapítja, hogy valakinek volt-e elég pénze a kiadásainak fedezetére. Kiderült: 2012-ben egy két nyugdíjasból álló háztartásnak havonta több mint 133 ezer forintra van szüksége a tisztes megélhetéshez.

A statisztika nem számol a háztáji gazdaságban elõállított javakkal. Az adóhatóság a KSH létminimum adatai alapján azt állapította meg, hogy az ellenõrzésben érintettek a nyugdíjukból nem tudták fedezni az életvitelükhöz szükséges kiadásokat, pláne nem tudtak kölcsönadni a fiúknak, noha háztájiból fedezik az élelmiszerszükségletük jelentõs részét. Az élelmiszerekre fordított kiadások a statisztika szerint nagyjából a harmadát teszik ki a létminimumértéknek.

Ezek alapján felmerül a kérdés, vajon hogyan tudják fedezni például a közmunkások az életviteli kiadásaikat, ha a jövedelmük messze a létminimumérték alatt van... Vajon mennyire életszerû ez a kérdésfelvetés - elmélkedik Angyal József okleveles adószakértõ. Tapasztalatai szerint a legnagyobb problémát az okozza a magánszemélyeknek vagyonosodási vizsgálatoknál, hogy nem ismerik azok pontos jogszabályi alapjait. Pedig ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jól jöhessünk ki egy esetleges ellenõrzésbõl.

Korábban úgy szereztek tudomást a magánszemélyek a vagyonosodási vizsgálatról, hogy a személyi jövedelemadó bevallás utólagos vizsgálatának ellenõrzésérõl szóló értesítés mellé megkapták a vagyonosodási kérdõívet is. Majd az adóhatóság szakított ezzel a gyakorlattal, és már nem küldte ki a kérdõívet. A kiválasztott magánszemélyek elmentek az ellenõrzésre, ahol a revizorok letámadták õket, hogy 3-5 évre visszamenõlegesen azon nyomban nyilatkozzanak a bevételeikrõl. Azok sem jártak jól, akik emlékeztek, honnan szereztek pénzt, a jegyzõkönyvekben ugyanis azzal a megállapítással szembesültek, miszerint "az adózó nem tudta hitelt érdemlõen bizonyítani, hogy" mibõl származott bevétele.

Nagyon fontos tudni, hogy az adóellenõrzések során az okiratokkal alátámasztott bizonyításnak van elsõdleges szerepe, a szóbeli nyilatkozat nem pótolja a dokumentumokat - húzza alá Angyal József. Mit tegyél, ha például valóban a szüleidtõl kapsz kölcsön, de arról korábban nem készítettek írásos szerzõdést? A Polgári törvénykönyv nem tiltja a szóbeli szerzõdést. Adóellenõrzés esetén el kell menni egy közjegyzõhöz, és írásba kell foglalni a szóbeli megállapodást - tanácsolja az okleveles adószakértõ.

Vagyonosodási vizsgálatkor a legfontosabb, amit meg kell jegyezni: az adózó az eljárás legelsõ, a tényállást tisztázó szakaszában tehet a legtöbbet azért, hogy a lehetõ legjobban jöjjön ki az ellenõrzésbõl. Minden, nem bevallásköteles bevételét, amit csak tud, teljes bizonyító erejû magánokirattal, közokirattal támasszon alá! Azokkal szemben az adóhatóságot terheli a bizonyítási kötelezettség, ha nem hiszi el a bennük foglaltakat.

A NAV legújabb módszere, hogy egyes adókötelezettségek ellenõrzése címszó alatt indít vizsgálatot. Az adózás rendjérõl szóló törvény (art.) szerint ennek keretében azt lehetne ellenõrizni az adózónál fellelhetõ iratok vizsgálatával, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben elõírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidõben, illetõleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. Az adóhatóság különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megõrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelõleg levonására, beszedésére vonatkozó elõírások megtartását ellenõrzi. Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását - megfelelõ határidõ tûzésével - az ellenõrzés megállapításairól hozott határozatában írja elõ az adóhatóság. Az ellenõrzést lezáró határozatban az adóhatóság mulasztási bírság kiszabásáról is rendelkezhet. Az egyes adókötelezettségek ellenõrzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenõrzését is - fogalmaz az art.

Ne szólj szám, nem fáj fejem!

Ehelyett tapasztalatok szerint az történik, hogy "az egyes adókötelezettségek ellenõrzése" eljáráson belül nyomják a magánszemélyek orra alá a vagyonosodási kérdõívet a revizorok. Ezt azonban az ilyen típusú adóellenõrzés keretében nem tehetné meg az adóhatóság, jogszerûtlenül alkalmazza ezt a fajta a módszert - hangsúlyozza Angyal József.

Mint az art. korábban idézett szabályaiból kiderül, az "egyes adókötelezettségek teljesítése" eljárás keretében nem állapíthat meg az adóhatóság adóhiányt (forráshiányt), s nem alkalmazhat becslést sem. Ezt az ellenõrzési formát például arra találták ki, hogy a vállalkozások mutassák be az áfa-elszámolásukat, a szigorú számadású nyomtatványokat, vigyék be a pénztárgép-szalagot. Magánszemélyek esetében egyebek között az adóbevallásban bevallott jövedelmekrõl kiállított igazolások meglétét lehet vizsgálni. Az adóhatóság legfeljebb mulasztási bírságot szabhat ki, ha például valaki nem õrizte meg az M30-as munkáltatói igazolást az adott évi jövedelmérõl - magyarázza Angyal József.

Mi állhat vajon a háttérben? Ha egyes adókötelezettség teljesítésére irányul a vizsgálat, akkor a magánszemély nem élhet azzal a jogával, hogy egy alkalommal - legfeljebb 60 napig - kérhesse az ellenõrzés megkezdésének halasztását, vagy az ellenõrzési cselekmények szüneteltetését arra hivatkozva idõre van szüksége, hogy több évre visszamenõlegesen összeszedje a bevételeit igazoló okiratokat.

Ebben az esetben akkor járnak el helyesen az adózók, ha élnek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.) szóló törvény 51. § (1) bekezdésében foglalt jogukkal, és megtagadják a nyilatkozattételt. Az említett rendelkezés szerint "az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja". Alapszabály: semmiképpen ne nyilatkozz szóban az adórevizornak ilyen eljárás keretében arról, milyen forrásból származott bevételed az elmúlt években! Nem megijedni kell ilyenkor, hanem megnyugodni, kérni, hogy az adóhatóság írásban tegye fel a kérdéseit, hazamenni, és az adózási ügyekhez értõ adótanácsadó, okleveles adószakértõ segítségét kérni - nyomatékosítja Angyal József.

Ha a vizsgálat bevallás utólagos ellenõrzésére irányul, és azt terjeszti ki az adóhatóság a vagyongyarapodás vizsgálatára, akkor élhetnek a magánszemélyek az említett halasztáskérési jogukkal. Mindenképpen érdemes kihasználni ezt a lehetõséget a vagyonosodási vizsgálatoknál, hiszen adott esetben 5 évre visszamenõlegesen kell számot adniuk a magánszemélynek a bevételeik forrásáról. Az adóellenõrök ezzel szemben azt akarják elérni, hogy a magánszemélyek megrettenjenek, és azonnal nyilatkozzanak évekre visszamenõlegesen, honnan jutottak bevételhez, ráadásul még az életvitelükre fordított kiadásaikkal is számoljanak el.

Tapasztalatok szerint az adóhatóság elõszeretettel próbálja meg elhitetni az adózókkal azt, hogy csak 3 napjuk van a megfelelõ iratok csatolására. Mindezt az adózás rendjérõl szóló (Art.) törvény 47. paragrafus (2) bekezdésével próbálják meg alátámasztani a revizorok. Az említett rendelkezés szerint az iratokat a könyvelés, feldolgozás idõtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni. Ez a szabály azonban nem a magánszemély adózókra, hanem a vállalkozások bizonylat-megõrzési szabályaira vonatkozó rendelkezések között szerepel.

Adóügyekben szinte mindig személyes megjelenésre idézik a revizorok a magánszemélyeket. Tudni kell azonban, hogy már az ellenõrzésre való felszólításkor is lehetõségünk van arra, hogy képviselõt fogadjunk, nem kötelezõ személyesen megjelennünk a vizsgálaton. A Ket. 40.§ (1) bekezdése szerint "ha törvény nem írja elõ az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselõje vagy az általa vagy törvényes képviselõje által meghatalmazott személy, továbbá az ügyfél és képviselõje együtt is eljárhat.". Nincs olyan jogszabály, amelyik kötelezõen elõírná, hogy adóügyben az ügyfél csak személyesen járhat el - hívja fel a figyelmet az okleveles adószakértõ. Tapasztalatok szerint a magánszemélyeknek egyedül nagyon nehéz dolguk van adóellenõrzéskor, pontosan amiatt, hogy nem ismerik annak pontos jogszabályi alapjait.