Pocsajban az 1953-ban nyolcadik osztályt végzett tanulókat igyekeztek összehívni, ha csak egy fél napra is. Nem volt könnyû dolog, hisz azóta sok év telt el. Az iskola segített a névsor megadásában, mivel tabló még abban az idõben a településen nem készült. Igen nehéz volt a végzett tanulók megtalálása.

A huszonegy végzett diákból tíz jelent meg a találkozón, két fõ jelezte, hogy nem tud elmenni, a többiek pedig sajnos már nincsenek az élõk sorában.

Érkeztek a találkozóra Zalaegerszegrõl, Vácról, Budapestrõl, Gyálról, és azok is ott voltak, akik az iskola elvégzése után Pocsaj településen maradtak.

A találkozó érdekes színfoltja volt, amikor az érkezett volt diákok, azt találgatták, hogy ki kicsoda. Ez nem csoda, mert voltak köztük többen olyanok, hogy hatvan év eltelte óta nem látták egymást, nem találkoztak.

Elõkerültek a fényképek fõleg a családjaikról, mert az iskolai évek idején még nem sok fénykép készült.

A helyiek gondoskodtak arról, hogy a találkozóra érkezõket finom falatok is várják. Közben megállás nélkül folyt a beszélgetés, mert téma az akadt bõven.

Azt egyértelmûen megállapították a megjelentek, hogy nehéz idõkben voltak általános iskolások, õk kezdték az elsõ osztályt közvetlen a háború után. Ennek ellenére megállták a helyüket az életben. Önmagukkalelégedett, sikeres embereknek érzik magukat, miután már leélték életük legnagyobb részét.