Elemzésükben az országgyûlési választásokon induló demokratikus pártok programját tekintették át abból a szempontból, hogy milyen súllyal szerepel bennük a hajléktalanság és a lakásszegénység kérdése, és hogy milyen javaslatokat fogalmaznak meg a lakhatási válság kezelésére.

Az elemzés szerint az MDF választási programja egyetlen mondatot sem szentel a hajléktalanság problémájának. A program egyébként sem foglalkozik érdemben a
magyarországi szegénységgel, és az életesélyek szélsõséges egyenlõtlenségeivel. A párt vélhetõen abból indul ki, hogy a gazdasági növekedés maga után vonná ezeknek a problémáknak a visszaszorulását is. Szimpatikus viszont, hogy a párt állást foglal egy jelentõs, sávosan progresszív ingatlanadó mellett és rossz társadalompolitikának minõsítik „lakáscélú hitelek kamatainak rendkívül nagyvonalú, egyáltalán nem csak a rászorultak terheinek könnyítését célzó támogatását.”

A Fidesz programjának szociális kérdésekkel foglalkozó fejezetében a kiemelt területek felsorolásában szerepel az „otthonteremtés, lakhatás”, ám a Város Mindenkié csoport szerint a témákat tárgyaló alfejezetek között hiába keressük azt. A nyomor enyhítését célzó javaslatok alfejezete viszont megmaradt. Általános szociálpolitikai hitvallásnak tûnik a következõ idézet: „Egyszerre kell a legszegényebb, már lakhatásában is veszélyeztetett családoknak segíteni, a lecsúszóban lévõk romló helyzetét kezelni és a középrétegek elszegényedését megállítani.” A probléma ezzel viszont az, hogy a költségvetési források végesek, és gyakran választani kell az igazán rászorulók és a középosztály támogatása között.

Az LMP választási programja egy 228 oldalas dokumentum, és ennek
egyik fejezete foglalkozik a lakáspolitikai kérdésekkel, 10 oldalon keresztül.
Külön alfejezet szól a hajléktalanságról. A Város Mindenkié csoport szerint a program kellõ részletességgel vázolja fel a mostani helyzetet és mutat rá a lehetséges megoldásokra, kivezetõ utakra. Javaslataik elsõsorban a lakhatáshoz való jogról, a lakásfenntartási támogatás emelésérõl, a közösségi lakásszektor kialakításáról, a kilakoltatások megelõzésérõl, valamint az adósságkezelõ szolgáltatásokról szólnak. Mindezen javaslatok megvalósítása hatékonyan elõzhetné meg a hajléktalanok számának további növekedését, családok ellehetetlenülését, szétesését. A párt programja deklaráltan kimondja:a hajléktalanszálló nem otthon, és nem cél a hajléktalanok tömegszállásokon történõ összezsúfolása.

Az MSZP által meghatározott irányok – a bérlakások számának növelése, munkaerõ mobilitást segítõ átmeneti lakhatási formák létrehozása, a kilakoltatási lehetõségek szûkítése elõremutatóak, és egyben igen hasonlóak az LMP programjához. Az MSZP lakáspolitikai programja azonban meg sem közelíti az LMP javaslatainak részletességét, inkább visszafogottnak nevezhetõ. Jelentõs elõrelépésnek tekinti viszont az elemzés, hogy az MSZP szerint is „indokolt lenne törvényileg elismerni a minimális lakhatási formákat” és a párt „kiemelt fontosságot” tulajdonít a telepfelszámolási program folytatásának. Az MDF-hez és az LMP-hez hasonlóan, az MSZP is kritizálja a lakáshitelek jómódúakat segítõ, drága támogatásait: „A szocpol helyett az újra
növekvõ gazdaságban új lakástámogatási rendszert kezdeményezünk, amely
már nem az állampolgárok és az államháztartás eladósítására épülõ jobboldali
lakástámogatási modell nyomdokain halad” – fogalmaznak.