A mindössze 19 esztendõs tehetség a harmadik futamában a depó felöli kanyarban bukott, s balszerencséjére a mögötte motorozó lengyel Dawid Cieslewicz már nem tudta kikerülni, és elütötte a földön fekvõ magyar vaspapucsost.

Vérfagyasztó jelenet volt, ebben a pillanatban kevesen gondolták, hogy Tabaka megúszta törés nélkül, viszont a tüdeje bevérzett, agyrázkódást és zúzódásokat szenvedett.

A debreceni salakost jelenleg is a miskolci kórház intenzív osztályán ápolják.

Fent és lent

– Szerencsére egyre jobban vagyok, de ez a sok csõ, ami kiáll belõlem, nagyon zavar – mondta a Naplónak a betegágyán a népszerû versenyzõ, aki kérésünkre felidézte az ominózus pillanatot.

– Abban a pillanatban, ahogy földre kerültem, egybõl bevillant, hogy nagyon rossz helyen vagyok, hiszen ezen a pályán mindenki a belsõ íven akar haladni, s én pont ott fekszem.

Ahogy ezt átgondoltam, már éreztem az ütést a testemen és beszorult a levegõ. Borzasztó légszomjam volt, ijedten próbáltam levegõt venni, de nem tudtam, és nagyon kétségbeestem. Még soha nem éltem át ennyire kellemetlen érzést, nem tagadom, halálfélelmem volt.
Tabaka Józsefet értelemszerûen nagyon megviselte az eset, s nem titkolja, megfordult a fejében, hogy abbahagyja a salakmotorozást. – Amikor fut a szekér és a dobogó tetején állva nekem játsszák a magyar himnuszt, arra gondolok, hogy ez az érzés bármit megér; viszont amikor egy kórházi ágyon szenvedek, nem sokat ér a dicsõség, s azon töprengek, megéri-e csinálni.

Elgondolkozom a hogyan továbbról, amire lesz idõm, hiszen a fõorvos úr azt mondta, hogy most már rendben leszek, de a felépülésem így is hónapokat vesz igénybe.

Tavaszra kiderül, hogy versenyzem-e tovább – fogalmazott a debreceni motoros.