Egy eseménytelen vasárnap délután mi is rászántuk magunkat, hogy szemügyre vegyük a bunkert. Öten - sógorom, nővérem, lányom és barátja, valamint jómagam - mentünk ki a helyszínre sógorom terepjárójával. Darvas felé közeledve megálltunk a bal kéz felőli hófogó bozótos előtt, és gyalog indultunk el megkeresni a rejtekhelyet. Hamar rátaláltunk a bozótosban meghúzódó ösvényre, amely odavezetett, hiszen már jól ki volt taposva. Állítólag sok kíváncsiskodó megfordult már ott az utóbbi időben.

Miután átvágtuk magunkat a gallyakkal, kidőlt fákkal, elszáradt gazokkal tarkított úton, amit emberi ürülék szegélyezett, végre elérkeztünk a földbe vájt otthonhoz. A lábbelink csupa sár lett persze, hiszen az út annyira pocsolyás volt, hogy alig bírtunk menni. Az odú előtt üres decis üvegek, krumpli héj, lavór, kerék nélküli bicikli, és egy mini kecskeláb. A földbe vezető lejárat oldala és a lépcsőfokok is szépen kideszkázva. A keskeny lejárat, és a becsukott ajtó megtorpanásra késztetett bennünket. Egyikőnk sem vállalkozott rá, hogy lemenjen. Már majdnem visszafordultunk, amikor emberi szót hallottunk a főút felől, ahol az autót hagytuk. Nevetés tört ki belőlünk, amikor megláttuk a környéken jól ismert pásztorembert, a pödrött bajszáról híres Sáfián Tibi bácsit és fiát. Kiderült, hogy ők is bunker nézőbe jöttek.

Lementünk hát sorban az eldugott kunyhóba, aminek az ajtaját kívül-belül beakaszthatóra csinálta a gazdája. Ami pedig bent tárult a szemünk elé, minden képzeletet felülmúlt. Nem győztünk álmélkodni, amint körbe világítottunk a zseblámpánkkal. Mintha egy törpe otthonába csöppentünk volna. A megközelítőleg kétszer három méteres alapterületű, százhatvan centi beltéri magasságú "lakás" mennyezete, oldala és aljzata is ledeszkázott, sőt több helyen hungarocellel hőszigetelt. Az ágy remekül elkészítve, úgy, hogy alá is lehessen pakolni, és még egy kis tároló polc is szegélyezi. Szivaccsal, hungarocellel az is leszigetelve. A polcokon fültisztító, tusolózselé, cigarettahüvely, elem, öngyújtó, mécses, újságok és egyéb használati tárgyak, eszközök. Lábasban főtt ételmaradék. Az éjjeli szekrénykében ruhanemű. A másik oldalon sajátkészítésű kis kályha, néhány téglából kirakva, rajta kis platni, a kályhacső kivezetve a bunker tetején a föld fölé kb. 30 cm-re. A kályhán lábas, amiben nem rég még főtt valami. Mellette szépen felvágott gallyak a tüzeléshez. A kályha fölött három rövidke ruhaszárító kötél. Látszik, hogy aki itt élt, sok és alapos munkával, hosszú távra rendezkedett be ide.

Megállapítottuk, hogy az öt elfogató parancs elől évekig itt bujkáló férfi leleményes, ügyes kezű ember lehet. Kár, hogy nem másként hasznosította életrevalóságát. Ő most egy időre a börtön kényelmére cserélte robinsoni otthonát, ami valóságos "zarándok hellyé" vált elfogása óta. És ahogy az már ilyenkor lenni szokott, legendák keringenek róla. Többen is állítják, hogy Darvason volt, aki tudott a szokatlan búvóhelyről. Mások szerint segítői is akadtak. De a legjobban az a történet tetszett, miszerint szinte minden odalátogató darvasi felismer valami rég eltűnt holmiját.

Hát, kérem, mire képes az életösztön!?