A májusfa állításának hagyománya több, mint hatszáz évre tekint vissza, ugyanis 1400-tól jegyzik ezt a népszokást, amely valószínûleg õsi termékenységünnep maradványa. Május elsejére virradó reggelre egy szalagokkal feldíszített fácskát állított a legény kedvese udvarába. Ez a szokás vidékenként kissé eltérõ, de mindenképpen az udvarlás jele.

A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésû ág. A legények éjszaka vágták ki az erdõben, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelõen minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga kedvese háza elé. Sok helyen csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom elõtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. Szalagokkal, zsebkendõkkel, virágokkal, üveg borral, hímes tojásokkal díszítették fel, mielõtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna.

Erdélyben ki is faragták a fát, vagy a legény rávéste a nevét. A fa kivágása, hazaszállítása szinte titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre teljes pompájában díszelgõ májusfa kiállítása, nagysága számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a fáját csúfította el reggelre a haragosa. A bontása - elsõsorban ott, ahol pünkösdkor bontják - már nyilvános, játékokkal, versenyekkel tarkított ünnep: kimuzsikálják, kitáncolják a fát, vagy ágakba öltöztetett alakoskodók váltságpénzt gyûjtenek, sorra járva a falu házait.

A szokás új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül.

A kereszténység elõtti tavaszszimbólum középkori vallásos magyarázatai Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfaállítás szokásának magyarázataként. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp-Jakab napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának, vagy hajnalfának. A XVIII. században - egyes magyar források szerint - szokás volt még a templomokban is májusfát állítani, s ez a tanítók és diákok dolga volt. A májusfa állításának napja a magyar nyelvterület legnagyobb részén május elseje, de történelmi és újabb adatok szerint egyes vidékeken pünkösd napján is állítottak májusfát. A két ünnep kapcsolatai annyira erõsek, hogy nehéz volna eldönteni, tulajdonképpen melyik naphoz is kötõdött tartósan, hagyományosan a májusfaállítás ünnepi szokása.