Topál József biológus, a Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében folyó kutatás vezetõje hangoztatta, azt a folyamatot vizsgálják, ahogy a kisbaba egyre rátermettebben kezdi el használni kommunikációs és érzelemfelismerõ képességeit.

A csecsemõnek nagyon korlátozottak az elmeképességei, alig néhány percig tud figyelni, nem beszél, szavakban, nyelvi formákban tehát nem gondolkodik, igazából hiányzik az elméjébõl a legtöbb olyan, ami az embert a gondolkodás szintjén emberré teszi. Ám a maga módján nagyon kifinomultan érti és dekódolja a környezetében lezajló kommunikációt és társas információkat. A másfél évtizede kezdõdött kutatás során megállapították, hogyan zajlik ez a folyamat nagyon egyszerû biológiai kulcsingerek révén - magyarázta Topál. A kutató szerint ha felveszik a szemkontaktust a babával, az olyan, mintha hirtelen felvillant volna egy lámpa a fejében - azt jelzi számára, hogy "tanuló üzemmódba" kell kapcsolnia. Ugyanilyen érzékenyek a kicsik a dajkabeszédre, melyet a babához forduló felnõtt ösztönösen alkalmaz, mikor lassabban, magasabb hangon, éneklõbb hanglejtéssel kezd beszélni. Ilyenkor szintén tanulásra kész állapotba kapcsol a baba.

A gyermekpszichológia régóta vizsgálja, hogyan tanul hatékonyan a baba ezekkel az igen egyszerû eszközökkel, hogyan képes bonyolult következtetéseket is levonni - például akár azt is, hogy ki tartozik kulturális értelemben az õ csoportjába, és ki nem. A kutatás megállapította, ha azt látja egy néhány éves gyerek, hogy valaki egy eszközt nem megfelelõen használ, például ollóval vágja a banánt, és késsel próbál papírt vágni, "akkor hajlamos ezt a fajta, a kulturális normáktól eltérõ viselkedést más területekre is általánosítani, így például kevésbé lepõdik meg, ha ez a személy számára idegen nyelven szólal meg - vagyis a nyelvhasználatban is eltér az adott közösség szabályaitól."

Az MTA kutatói ennek a társas érzékenységnek a biológiai "lehorgonyzását" is vizsgálják, vagyis azt, hogy a kisbaba agyának idegi információ-átvivõ anyagai közül melyek játszanak fontos szerepet a folyamatban. Bár a kutatás félúton jár, az eddigi vizsgálatokból is kiderült, az agyban termelõdõ oxitocin hormon szerepe kulcsfontosságú lehet. Kimutatták, hogy a természetes kulcsingerekkel, vagyis simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelõdését, ezzel pedig - a kutatás eddigi adatai alapján - növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége.

A biológus elmondta, az oxitocin az agyban úgy fejti ki a hatását, hogy receptorokhoz kötõdik, amelyek az egyes embereknél különbözõ hatékonyságúak lehetnek. Az MTA csecsemõk viselkedését vizsgáló csoportja azt kutatja, a különbözõ hatékonyságú oxitocin-receptorok mennyiben felelõsek az egyes gyermekek társas fogékonyságában megfigyelhetõ eltérésekért.

A kutatás, amelyre az MTA szakemberei kisgyermekes édesanyák jelentkezését várják, úgy zajlik, hogy kísérletvezetõ segítségével megvizsgálják, a baba és édesanyja, illetve a jelen lévõ szakember különbözõ helyzetekben hogyan játszanak egymással. Kétfeleképpen indul a vizsgálat, az egyik út az, amikor a kísérleti szituáció elõtt az édesanya hosszabb ideig foglalkozik a babával, megadja neki azokat a biológiai kulcsingereket, amelyek elõkészítik a társas befogadásra. A másik út ennek a kontrollja: ilyenkor nem történik meg az úgynevezett elõérzékenyítés - magyarázta a kutató.

Fontos része a vizsgálatnak, hogy egy kis vattadarab segítségével szájnyálkahártya-mintát, sejteket vesznek a gyermektõl. Ez a genetikai vizsgálatokhoz szükséges, hogy megtudják, milyen típusba tartozik a baba oxitocin-receptora. Az érdeklõdõ édesanyák a [email protected] címen jelentkezhetnek, ha részvételükkel támogatni szeretnék a tudományt.