"...olybá tûnik, mintha nem is ismernék egymást. A szülõ a forgóban, gyermeke pedig fiújával az elsõ két ülésen, fittyet hányva anyura. Nagyon ciki lenne, ha a nyilvánosság elõtt is hozzá kellene szólni, nemde?"
Írja meg véleményét! Nem tudtam elõször eldönteni, hogy két lány olvad annyira egymásba, avagy egyikük fiúnak született. Az egyik tetõtõl talpig fehérben hosszú, szõke hajjal, a másik pedig csupán nadrágja volt farmer, s félhosszú, vasalt haja eltakarta arcát. Mikor kivették a másik szájából nyelvüket, akkor tudatosodott bennem, hogy a két nem tini-képviselõirõl van szó. Nagy a szerelem, nincs mit tenni, na de nem is akarok, amíg fiatal az ember, addig csókolózzon a buszmegállóban. Illedelmesen nem nézek oda, egyszer azonban arra kapom fel a tekintetem, hogy az eddig oly nyugodtan, a fiatalok elõtt álldogáló negyvenes nõ hangosan vitatkozni kezd a lánnyal. Hát másokat ennyire felháborít a fiatalság?- gondolom magamban. Na de tévedek, hiszen a kiabálásból kiderült, Tüncike nem jár zenekari próbára. „Ezt így nem lehet csinálni, kislányom!” – mondja. Eddig is ott volt, de nyilván tapintatból nem szólt eddig a nyaló-faló párocskához. Majd elcsitulnak, pár perc múlva pedig az anya háttal a két tininek, õk pedig folytatva románcukat egymásba bújnak. Egy buszra szállunk, de olybá tûnik, mintha nem is ismernék egymást. A szülõ a forgóban, gyermeke pedig fiújával az elsõ két ülésen, fittyet hányva anyura. Nagyon ciki lenne, ha a nyilvánosság elõtt is hozzá kellene szólni, nemde? Leszállnak, isten õrízz, hogy egyazon ajtónál. Még utánuk nézek a buszról. A pár elõl, anya pedig két méterrel lemaradva. Senki nem kérdezi, hogy a szatyrot elvegye-e vagy hogy milyen volt a mai nap. De hát minek is kérdeznék, ilyen lázadó korban csak a szerelem számít. Még ha holnapután vége, akkor is. |
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
