A legtöbb gyerek egy kicsit olyan, mint Gombóc Artúr: szereti a kerek, a szögletes, a lyukas, a tömör, a töltött, a sima és a maradék csokoládét is. Ezért mindenki azt hiszi, hogy ha a csemetékre bíznánk, mennyi édességet tömhetnek magukba egy nap, képesek lennének egy édességbolt teljes raktárkészletét felfalni, de legalább is csokit reggelizni, gumicukrot ebédelni és pudingot vacsorázni.

Egy angol újságíró, Alex Renton szerint ez egyáltalán nem biztos: a Times Online szerzõje egy napra megengedte a fiának, hogy annyit nassoljon, amennyit akar, egyetlen kikötése a fogmosás volt. A tudományosnak nem nevezhetõ kísérlet szerint a kilencéves Adam nem akarta a rosszullétig édességgel tömni magát.

"Aznap nagyon jól ebédelt, és utána nem is kért fagylaltot. Késõbb, séta közben kapott egy kis vattacukrot. Amikor felajánlottam, hogy kaphat egy kicsit többet, ha akar, azt mondta: "Apu, ennyi elég volt." Alex Renton elismeri, hogy ez a kísérlet a világon semmit sem bizonyít - azon kívül persze, hogy Adam egy okos kisfiú - viszont úgy gondolja: lebecsüljük gyermekeink józan ítélõképességét, miszerint, ha nem is értik, érzik õk, hogy mire van szükségük.

Tudatosított fogyasztás

Fekete Krisztina dietetikus, az Országos Egészségfejlesztési Intézet munkatársa szerint sem a megengedés, sem a tiltás nem igazán célravezetõ megoldás: ez esetben is a tudatos középút a legszerencsésebb.

"Sokat kell a gyerekkel beszélgetni, érdemes együtt vásárolni, vagy amikor már nagyobb, akkor együtt nézni meg a címkén, hogy mi mindent tartalmaz az étel. Válogassunk sokféle élelmiszerbõl, akár az édességeknél, akár gabonapelyheknél érdemes különbözõ ízvilágú, különbözõ összetételû termékeket kipróbálni. Nem biztos, hogy a cukorral, vagy a csokoládéval ízesített változat a legjobb, sõt az sem biztos, hogy az ízlik majd legjobban a gyereknek."

"Egy iskolás korú gyereknél arra is figyelni kell, hogy mit kap az iskolában a menzán, vagy mi az, amit a zsebpénzébõl a sulibüfében megvehet, és mindennek fényében megbeszélhetjük vele, hogy belefér-e még esetleg valami édesség az uzsonnájába, a vacsorájába, vagy sem."

Kell az egyszerû cukor is

"Egy kilencéves gyerek napi energiaszükséglete 2000-2200 kalória között van. Az általános WHO ajánlás szerint, amivel  a magyarországi ajánlás megegyezik, a napi energiaszükségletnek legalább a felét , de akár az 55-60% -át is szénhidrátokból fedezzük - de a cukorbevitelnek, az ajánlás szerint, nem szabad meghaladnia napi energiaszükségletnek a 10 %-t. Ez a 2200 kalória napi energiaszükségletnél 35-40 grammnyi egyszerûcukor-bevitelnek felel meg" - mondja Fekete Krisztina.

"Ez azt jelenti, hogy naponta két étkezésben lehet olyan jellegû étel, ami hozzáadott cukrot is tartalmaz. Ezen felül fontos, hogy a gyerek étrendjében legyen bõségesen gyümölcs, friss zöldség, illetve megfelelõ mennyiségû tejtermék. Ezzel fedezhetõ az egyszerûcukor-mennyiség, amire azért a szervezetnek szüksége van. Az agynak ugyanis a legfõbb energiaforrása a glükóz, vagyis a szõlõcukor. Nem véletlenül javallott, hogy dolgozatírásnál, vagy vizsgánál valamilyen cukrot - szõlõcukrot, édes kekszet - tartsunk a kezünk ügyében: az agynak ugyanis a koncentrációképességhez, a teljesítményhez szõlõcukorra szüksége van."

A Times Online cikke arra is kitér, hogy a milyen problémákat okozhat a túlzott cukorbevitel.

"A legtöbb szakértõ, aki a gyermekek táplálkozásával foglalkozik, azt mondja, hogy a túlzott cukorbevitel sokféle homályosan meghatározott problémához vezethet, köztük a ködös agyhoz, fáradtsághoz, idegességhez."

Egyes állítások szerint a cukor egyfajta függõséget okozhat, ami hiperaktívvá teheti a gyerekeket.

Budai-Gyarmati Andrea, gyerekorvos szerint ez nem valószínû.

"Nem hiszem, hogy a csokoládé hiperaktívvá tenné a gyereket. Egy olyan világban, ahol az emberek nem tudnak két sarkot sem gyalogolni, és a televíziótól a computerig is nehezen jutnak el, lassan már egy normális mozgásigényû gyerek számít hiperaktívnak. Egy normális gyereket nem lehet egy négyszer négyes keretbe beszorítani."

"A legjobb, ha sportol, de ha nem, akkor is mozognia kell, ha erre van lehetõsége, akkor biztos nem lesz baj a csokiból. Persze a mértékletesség ebben is fontos, ugyanúgy kell limitálni, ahogy mondjuk a tévézést: meg kell értetni a csemetével, hogy nem lehet egyszerre egy tábla csokit benyomni."

"Arra is figyelni kell, hogy a tiltás csak ér valamit, ha mi is tartjuk hozzá magunkat, jó példával járunk elõl, tehát a "ne egyél csokit" biztos nem mûködik úgy, ha közben azt látja a gyerek, hogy mi viszont tömjük magunkba."

Miért szeretjük annyira?

Budai-Gyarmati Andrea, gyerekorvos azt is segít megérteni, hogy miért is vagyunk oda annyira a csokiért.

"Ennek evolúciós okai is vannak. Az õsembernél még minden a túlélésrõl szólt, õ fedezte fel, hogy az édes bogyós gyümölcsök sok energiát adnak, könnyû velük kihúzni a következõ bokorig, másrészt azok valószínûleg nem mérgezõek, hiszen ez inkább a keserû termésekre volt jellemzõ."

"De rajongásunkban az is közrejátszik, hogy az anyatej is édes. Harmadrészt az édesség az agyunk jutalomanyaga. A csoki evése közben úgynevezett boldogsághormon, endorfin szabadul fel."

"De a legfontosabb, hogy a csoki finom. Aki a csokit nem szereti, az egy másik majomtól származik" - sommázza észrevételeit a gyerekorvos.