Szakértõk véleménye szerint az északi szélesség 22. és 38. foka között elterülõ óceánrészre a felszíni áramlatokkal érkeznek a törmelékek. Hasonló áramlások szállítanak mûanyagtörmeléket a Kalifornia és a Hawaii-szigetek között lebegõ, több száz négyzetkilométeren szétterülõ csendes-óceáni szemétfolthoz.

Az Atlanti-óceán említett térségében az elmúlt 22 évben több mint 64 ezer apró mûanyagdarabot gyûjtöttek össze a Woods Hole-i Sea Education Association (SEA) nevû oceanográfiai intézet diákjai. Az egyik kutató, Kara Lavendar Law elmondása szerint nem volt egyszerû dolog a két terület összehasonlítása, ám vontatóhálós technikával a kutatócsoport tagjainak mindkét helyszínen sikerült több mint ezer mintát begyûjteniük. A csendes-óceáni szemétfoltot eredetileg Charles Moore kapitány fedezte fel 1997-ben.

Az utóbbi évtizedekben az óceánba hajigált mûanyaghulladékokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják le, melyek lassacskán egy Texas területével szinte megegyezõ nagyságú hulladéktakaróvá sûrûsödtek össze és azóta is ott lebegnek az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, a Csendes-óceán közvetlen felszíne alatt. Hatalmas mérete és sûrûsége ellenére azonban az óceáni méregleves olyan apró részecskékbõl áll, hogy sem a mûholdfelvételeken nem lehet látni, sem szabad szemmel nem lehet észrevenni. A kutatást a SEA és a Hawaii Egyetem kutatói végezték.