A clunyi apátságból kiindulva lassanként elterjedt a halottakról való megemlékezés szokása, mindenszentek napjának jelentõsége pedig "elsorvadt", mára a két ünnep hagyományai összemosódtak.

A mindszentek ünnepének kezdetei a 4. századba nyúlnak. Szent Efrém szíriai egyházatya (373-ban hunyt el) és Aranyszájú Szent János ( született 407-ben) már tud a mindenszentek ünnepérõl, melyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni elsõ vasárnap ültek meg. E vasárnap neve a görög egyházban ma is a szentek vasárnapja. Nyugaton 609-ben tûnik föl elõször ez az ünnep, mikor május 13-án a "Szûz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk" tiszteletére avatják föl a római Pantheont. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén Írországban és Angliában kezdtek ünnepelni a 700-as években, és ez az ünnep hamarosan általános lett.

A november másodikai halottak napja azonban Szent Odilon clunyi apáttól (962-1048) ered, aki 998-ban kiadott rendeletben emléknapul bevezette minden bencésházba. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, a XII. és XIII. században egész Európában elterjedt, s a 14. század elejétõl Róma is átvette. Mindkét napot számos hiedelem övezi.

A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen sokfelé számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetõbe vitték ki az ételt, és a sírokra helyeztek belõle, a maradékot pedig a koldusoknak osztották szét. Szeged környékén "Mindenszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, a holtak hazalátogatnak. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére.

E hiedelmek már kiveszõben vannak, de mindkét nap a városokban és falvakban ma is egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe. Ilyenkor benépesülnek a temetõk, s a virággal borított hantokat körülállják a hozzátartozók.