A motorkerékpározás egyedi élménye, a „szabadság érzete”, valamint a gyorsabb közlekedés reménye egyértelmûen csábítóan hat a közlekedõk egyre bõvülõ rétegére. Ezzel egy idõben Magyarországon a motorkerékpáros közlekedés biztonsága az elmúlt idõszakban az általános trendhez képest kedvezõtlenebbül alakult. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy idõközben a jármûpark is jelentõs változáson esett át, hiszen 2001-hez viszonyítva a motorkerékpárok száma közel 63%-kal nõtt. A KSH adatai alapján 2012-ben a regisztrált motorkerékpárok száma 151 405 volt hazánkban.

Magyarországon az ezredforduló óta a személysérüléses motorkerékpáros balesetek számában kedvezõtlen tendencia mutatható ki. Míg 2001-ben - a közlekedéspolitikai koncepciók bázisévében - motorkerékpárosok részvételével 974 közúti közlekedési baleset történt, addig (az elsõdleges adatok alapján) 2013-ban 1333 ilyen esetet regisztráltak. A növekedés mértéke közel 37%-os.

Motorkerékpáros 2001-ben 495,  2013-ban 658 alkalommal okozott személysérüléses közúti közlekedési balesetet. Az eltelt tizenhárom év függvényében motorkerékpárosok által okozott balesetek növekedésének mértéke közel 33%-os.

A közúti balesetben meghalt motorkerékpárosok és utasok vonatkozásában megállapítható, hogy 2001-2013 között a motoros áldozatok száma 62-rõl 58-re csökkent. A mintegy 6,5%-os csökkenés jelentõsen alatta marad annak az általános trendnek, mely az elmúlt évtizedben a közúti balesetben meghalt összes személy számát jellemzi (valamennyi közlekedõi csoport vonatkozásában).

A motorkerékpáros balesetek legfõbb okait az emberi tényezõben, a jogkövetõ jármûvezetõi magatartás hiányosságaiban kell keresni. A motorkerékpáros balesetek jellemzõ okai az elmúlt évben a sebesség nem megfelelõ alkalmazása (58%), az irányváltoztatás, a haladás és kanyarodás szabályainak meg nem tartása (18%), valamint a szabálytalan elõzés (7%) volt.

Közismert, hogy a kétkerekû motoros jármûvel utazók baleseti kockázata átlag feletti. Ennek oka, hogy a motorkerékpárosokat a gépkocsikban jellemzõ passzív biztonsági megoldások nem védik, így közlekedési baleset esetén testük közvetlen fizikai behatásnak van kitéve. Az elfogadott uniós álláspont szerint egy motorkerékpáros, illetve segédmotoros kerékpáros halálozási kockázata átlagosan 18-szor(!) nagyobb, mint egy személygépkocsi vezetõé. A halálozási kockázat mértéke azonban országonként eltérhet.

Figyelemmel az Európai Unió új évtizedre szóló közlekedéspolitikai programjára („Fehér könyv”), valamint a hatályos hazai közlekedésbiztonsági elõírásokra és koncepciókra („Magyar Közlekedéspolitika 2003-2015” c. program, Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram 2011-2013.), e közlekedõi csoportra kiemelt figyelmet kell fordítani, hogy „megforduljon a motorkerékpárosoknál megfigyelhetõ tendencia”. Mindezt Siim Kallas, az Európai Bizottság helyettes elnöke, aki egyben a Bizottság közlekedéspolitikáért felelõs biztosa hangoztatta.

A rendõrségnek a jogszabályokban meghatározott feladatainak megfelelõen alapvetõen közúti ellenõrzésekkel, valamint preventív intézkedésekkel kell fellépnie a motorkerékpárosok közlekedés-biztonságának javítása érdekében. A közlekedésrendészeti tevékenységgel, az ellenõrzésekkel kapcsolatban szükséges megjegyzeni, hogy az intézkedések elsõsorban nem a szankcionálásra, hanem a balesetek megelõzésére irányulnak. A kirívó, durva közlekedési szabályszegések elkövetõivel szemben ugyanakkor elkerülhetetlen a kellõ visszatartó hatást eredményezõ szankciók alkalmazása. Ezt kívánja a többi közlekedõ életének és testi épségének védelme is. Az ORFK-Országos Balesetmegelõzési Bizottság (ORFK-OBB) kampánya során szeretné felhívni a közlekedõk figyelmét a motorkerékpárosok fokozott veszélyeztetettségére, a jellemzõ baleseti okokra, és egyben  megindokolni, szakmai érvekkel alátámasztani a motorkerékpáros védõfelszerelések használatának szükségességét. Felhívjuk a közlekedésben résztvevõk figyelmét a téma aktualitására, különös hangsúlyt fektetve azokra a közlekedõkre, akik napi szinten használják motoros kétkerekû jármûvüket.