A csalán friss is lehet, csak ilyenkor kesztyûben fogjuk meg, mert csíp. A lényeg, hogy az olaj ellepje a csalánt, s ha lehet, használjunk magas falú edényt.

Hozzávalók
100 ml olíva olaj, 3 nagy marok csalán, 20 g méhviasz

Elkészítése

Egy magas falú edényt forró vízbe állítunk, és ebbe rakjuk az apróra vágott csalánt. Ha van régi mákdarálónk, akkor használjuk bátran, és pépesítsük a friss növényt. Én inkább a frisset ajánlom, de mindig csak a növények új hajtását használjuk, a régi leveleket és szárakat ne szedjük le. Nagy csalánt nagyon sok helyen találunk vadon. Nem túl bonyolult dolog felismerni, de ha mégse vagyunk biztosak benne, húzzuk végig a kezünket rajta. Ha csalánra leltünk, azt biztosan érezni fogjuk!

Mindig érintetlen helyrõl gyûjtsük, az utaktól távol, bár ezt szerintem sokan tudják. Az olajat a csalánra öntjük, és kis lángon folyamatosan lefedve melegítjük, ezt a lehetõ legtovább, de minimum 1 óráig. Ha túlmelegedne, akkor kicsit vegyük le a lángról, majd mikor kissé kihûlt helyezzük vissza. Ha kész van és sötétzöld olajat kapunk, akkor vagy szûrõpapiron vagy vékony gézen szûrjük át, és a méhiasszal együtt melegítsük tovább, míg a viasz fel nem olvad.

Ekkor vegyük le a tûzrõl és habverõvel addig keverjük, míg kb. kézmeleg nem lesz. Ezt meggyorsíthatjuk, ha hideg vizes tálba állítjuk. Ha túl híg krémet kapunk, melegítsük újra és tegyünk bele több méhviaszt. Nem feltétlen szükséges hûtõben tartani, de a hideg jobb az érzékeny bõrre.