Ma már a nagymamáknak is ismerniük kell a fájlformátumokat, mert nem kérhetnek mindig telefonos segítséget, ha meg akarják nézni a kis hableány/nagy traktoros unokáról készült HD-videókat. Gyorstalpalónkban megmutatjuk, hogy mit kell tudni a multimédiás szórakozáshoz.

Slágertermék volt karácsonykor az lcd-tv, és aki nemcsak a hagyományos felbontású tévémûsorokat akarja nézni rajta, az valószínûleg szerzett hozzá lejátszót is. A bluray a filmek magas ára miatt kevésbé izgalmas, viszont tucatnyi cég gyárt merevlemezes lejátszókat, amik a filmeket és a képeket is megjelenítik az óriási tévéken. Ezeknek a leírásában a támogatott formátumok közt azonban túl sok hárombetûs rövidítés van felsorolva, ezért most megpróbálunk rendet tenni a fejekben.

A képek terén nem sok meglepetés érheti a nagyszülõt, a digitális fotózásban csak annyi lényeges újítás történt az utóbbi években, hogy megjelent a jpeg hd formátum, ami jpeg xr és HD photo néven is ismert. Ez a szokványos jpeg képeknél több adatot tárol, azaz szebbek a fotók. A jpeg hd különösen akkor jön jól, ha nagy kijelzõn nézik a képeket. Bár a lejátszók a png-t is ismerik, ez nem annyira számít, mert a formátum fõleg a betûk szép megjelenítését segíti. A bmp is szép, de a képek túl sok helyet foglalnak a merevlemezen, mert nincsenek tömörítve.

MPG, CIA, LSD

Bonyolultabb a helyzet a filmek esetében, és a gyártók egyáltalán nem segítik a felhasználókat. Ész nélkül felsorolják a fájlformátumokat, tömörítési eljárásokat és egyéb technológiákat a készülék leírásában. Mintha egy ásványvizes palackra ráírnák, hogy víz és H2O is van benne. Persze sokkal egyszerûbb összedobni egy ilyen listát: TP, TS, TRP, MPEG, DIvX (3/4/5), XviD, DAT, ISO, DVD (VOB, IFO), MKV (X.264), H.264, WMV, ASF, MOV, RMVB, FLV, MP4, mint azt leírni, hogy ezek mi a fenét jelentenek.

A kamerával felvett filmek megnézéséhez a lejátszójának fõleg az MPEG-4, PS és az MP4 kódolást kell ismernie, de jól jön az FLV is, amit az internetes videómegosztókon (például a YouTube-on) használnak. Ha a lejátszó a DAT-ot is ismeri, akkor dvd-s kamerákkal felvett filmeket is meg tudja nyitni.

Egészen másra van szükség akkor, ha az ember mozifilmeket akar megnézni. A DivX például elterjedt kódolás, és azt mondják rá, hogy dvd-közeli minõség. Mintha azt állítanánk, hogy Marilyn Manson van olyan szép, mint Marilyn Monroe. A DivX általában agyontömörített filmet jelent, ami rosszul néz ki a plazmán. Ez a kódolás egyébként MPEG-4 ASP néven is ismert, és a fájl kiterjesztése általában AVI.

Mozizásnál a legfontosabb fájlkiterjesztés jelenleg az MKV, a Matroska. Nagyjából olyan, mint amilyen tíz évvel ezelõtt volt a zeneiparnak az MP3. A lemezkiadók kézzel-lábbal tiltakoztak ellene, mert úgy gondolták, hogy jó dolog mûanyag korongokat (cd-t) árulni, aztán egy Apple nevû cég felrúgta az egészet, és eladott néhány milliárd mp3-at. Kezdetben persze az mp3 illegalitásban terjedt, mint ahogy most is az MKV a fájlcserélõ hálózatok legkedveltebb formátuma - nagyfelbontású filmek kalózmásolatát terjesztik MKV-ban. Lehet, hogy ebbõl is legális üzletet csinál valaki, amire azért van esély, mert szabadon felhasználható, nyílt forráskódú formátum, és egyre szélesebb körû a támogatása.

Az MKV azonban önmagában semmire nem garancia. Ez egy úgynevezett konténer formátum, ami annyit jelent, hogy van egy fájl, amibe rengeteg másik fájlt lehet beledobálni: eredeti és szinkronizált hangsávokat, feliratokat, extrákat, és persze magát a filmet. A jó képi minõséget, ami passzol a méteres tévéhez, a H.264 tömörítés garantálja. Ez a formátum MPEG-4 AVC néven is ismert, és a bluray szabványnak is része, általában feltüntetik a fájl nevében, ha ilyen tömörítéssel készült.

DVD a hibái nélkül

Az is nagyon fontos, hogy a lejátszó ismerje a VOB, az IFO és az ISO fájlokat. Ezek ugyanis a merevlemezre mentett DVD-k lejátszásához szükségesek. Nincs is jobb annál, mint amikor a nagyinál az unokák nézhetik a meséiket, de ehhez nem kell karcveszélynek kitenni a drága DVD-gyûjteményt. Az ISO használható a legkényelmesebben, mert a DVD egyetlen fájlban van, és ugyanúgy megjelenik a menü, mint amikor a korongot rakjuk a lejátszóba. A DVD egyébként VOB és IFO kiterjesztésû fájlokból áll, ezek használata valamivel macerásabb. A lejátszóban húsz fájlból kell kiválasztani azt, ami a filmet indítja el, és nem a rendezõi kommentárt, vagy más extra tartalmat.