A nyaralási szezon kezdetével menetrendszerûen megjelentek az ibolyántúli fény veszélyeivel riogató hírek. Tényleg rákosak leszünk az UV-B-tõl és megvakulunk az UV-A-tól vagy csak napkrém- és szemüveggyártók gerjesztik a hisztit? Tények és tévhitek az UV-rõl.

Az ultraibolyának, ultraviolának (UV) és ibolyántúlinak is nevezett elektromágneses sugárzás hullámhossztartománya rögtön a látható fény után következik, a neve is innen ered: a legrövidebb hullámhosszú látható fény az ibolya („viola”), ezen túl („ultra”) már az UV-sugárzás található (ami csak az embereknek láthatatlan, néhány állat jól érzékeli).

A látható fénynél rövidebb, de a röntgensugárzásnál nagyobb hullámhosszú UV-tartomány nagyjából 400 és 10 nanométeres hullámhossz közé esik, ezen belül élettani szempontból a 400 nanométeres határhoz közel esõ UV-sugarak érdekesek. Ezeket további három csoportra osztotta a biofizika: az UV-A (400-320 nanométer), az UV-B (320-280 nanométer) és az UV-C (280-100 nanométer) sugárzásra, ezek tulajdonsága és élettani hatása eltérõ. Az UV-C sugaraktól nem kell tartanunk, hacsak nem vagyunk ûrhajósok, ezek ugyanis gyakorlatilag teljesen elnyelõdnek a légkörben. Az UV-B és az UV-A esetében már nem ilyen egyszerû a helyzet: mindkét sugárzás áldás és átok egyszerre.

UV-B: a vitamingyártó rákkeltõ

Általánosságban elmondható, hogy minél rövidebb a sugárzás hullámhossza, annál nagyobb az energiája, viszont annál kevésbé tud behatolni a szervezetbe – vagy akár a légkörbe. Normális esetben az UV-B sugarak többségét is elnyeli a légkör, pontosabban a Föld ózonrétege. Azonban az ózonréteg vékonyodásával egyre erõsebb UV-B sugárzás éri a Földet, amelynek intenzitása a környezeti körülményektõl is függ. A légköri jelenségek, a sugarak beesési szöge (amely nyáron a legnagyobb), az erõsen visszatükrözõdõ felületek (például az összefüggõ hótakaró) mind alakítják az UV-B sugárzás erejét.

Erre a sugárzásra egyébként szükségünk van, mert serkenti a D-vitamin képzõdését a bõrben. Ugyanakkor az UV-B sugarak erõsen roncsolják a DNS-t. „Átrendezik a molekulák, jellemzõen a timinbázisok kémiai kötéseit, így keresztkötések jönnek létre” – magyarázza dr. Kellermayer Miklós, a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetének igazgatója. „Ez a folyamat mutációhoz vezet, a nukleinsav-károsodások pedig kiválthatják a karcinóma kialakulását. Az erõs UV-B sugárzás tehát végsõ soron bõrrákot is okozhat, többnyire olyan testrészen, amely folyamatosan ki van téve a napsugárzásnak.”

A bõrre veszélyes sugárzás a szemben már nem okoz ilyen nagy károkat. „Az UV-B sugarak elnyelõdnek a szaruhártyán, ezért legfeljebb szaruhártya- vagy kötõhártya-gyulladást okozhatnak, ami persze kellemetlen tud lenni” –, mondja Kellermayer. A sugárzás tulajdonságait egyébként a gyógyászatban is használják: a lézeres szemmûtétek során rendszeresen alkalmaznak UV-B sugarakat, DNS-roncsoló hatását pedig baktériumok ellen vetik be.

UV-A: csak szembe ne kerüljön

Az UV-A sugárzást sokáig ártalmatlannak vélték, az utóbbi évtizedekben azonban egyre több kutatás igazolta, hogy vannak káros hatásai. „Rossz a szemnek, ha UV-A éri, mert ez a sugárzás már behatol egészen a szemlencséig, és ha ott elnyelõdik, károsodást okoz” – fogalmaz az intézetigazgató. „A szürkehályogként ismert katarakta a legjellemzõbb ilyen betegség, ami permanens változás, egy elhomályosodás a szemlencsében. Ezt csak sebészi úton lehet kezelni, a mûtét során a szemlencsét eltávolítják és egy mûanyag lencsével pótolják.”

A bõrre nézve viszont kedvezõ hatása is van a sugárzásnak, mert akárcsak a látható fény, az UV-A sugarak is lejutnak akár az irháig, és fokozzák a pigmentsejtképzõdést, sõt a csontképzõdést. Ugyanakkor az UV-B-hez hasonlóan az UV-A sugárzás is károsítja a kollagénrostokat, és öregíti a bõrt. Bizonyos körülmények között pedig csökkenti a bõrben keletkezõ D-vitamin szintjét, így közvetetten hozzájárulhat a bõrrák kialakulásához (a D-vitamin ugyanis gátolja a melanomaképzõdést).

Az ellen nem véd

Nagy általánosságban tehát az a helyzet, hogy az UV-B sugarak veszélyesebbek a bõrre, az UV-A sugarak pedig a szemre. Az UV-B sugarak ellen legegyszerûbben ruházattal (könnyû hosszúnadrág, esetleg kalap) vagy a megfelelõ napkrémmel lehet védekezni. A krémeken feltüntetnek egy faktorszámot, ami jellemzõen az UV-B sugárzást alapul vevõ relatív szám: minél nagyobb az értéke, annál több idõt lehet eltölteni a napon ahhoz, hogy egységnyi változás kialakuljon. Tehát ugyanazt a bõrpírt érjük el két óra alatt 4-es faktorú krémmel, mint fél óra alatt krém nélkül. A krém azonban csak mérsékli a sugárzás hatásait, ezért érdemes a déli órákban inkább árnyékban maradni. Illetve ajánlatos az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján feltüntetett [1] UV-B elõrejelzéshez igazodni, és az ott közöltek megfelelõ idõt tölteni a napon. Keddre például nagyon erõs, 7,2-es sugárzást jelez a szolgálat.

A szem védelmére a napszemüveg a legelterjedtebb módszer, de mindenképpen olyan szemüveget kell beszerezni, ami az UV-B és az UV-A sugaraktól egyaránt véd. A jobb minõségû szemüvegek 400 nanométer alatt minden sugárzást kiszûrnek, ezeket „UV 400” jelzéssel látják el. Verõfényes nyári napokon vagy havas tájon (a hótakaró akár az UV-sugarak 80 százalékát is visszaveri) mindenképpen ilyet érdemes hordani. Egyébként nem kell feltétlenül napszemüveggel védeni a szemet: léteznek UV-A- és UV-B-védelemmel ellátott hagyományos szemüvegek és kontaktlencsék is. A gyengébb minõségû napszemüvegeket viszont kerülni kell, mert csak fokozzák a káros hatásokat: a megfelelõ védelemmel nem ellátott, sötét üveglap mögött kitágul a pupilla, és több UV-sugarat enged a szembe, mint szemüveg nélkül.

A D-vitamin szintjének fenntartására a biztonságos napozás a legjobb módszer, ami mindenekelõtt kültéri napozást jelent. Zárt, de napfényes helyiségben ugyanis nem jó sokáig kitenni magunkat a napnak. Az ablaküveg ugyanis megszûri az UV-B sugarak többségét (ezért nem égünk le ablak mögött), de az UV-A sugarakat szinte mind átengedi. Ennek eredményeként az UV-B sugarak nem tudnak D-vitamint termelni, az UV-A sugarak viszont szorgalmasan bontják a szervezetben levõ D-vitamint, amire különösen a vitaminhiányos embereknek kell odafigyelniük. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a bõrben keletkezõ D-vitaminoknak több óra (bizonyos esetekben akár két nap) kell ahhoz, hogy felszívódjanak és eljussanak a megfelelõ szervekhez. Ezért jó, ha kerüljük a napozás után a szappanos fürdést vagy zuhanyzást, illetve az uszodai klóros vizet – ezekkel ugyanis elpusztítjuk frissen szerzett D-vitaminjaink nagy részét.