Egy huszonhat éves, egyetemi végzettséggel rendelkezõ, vidéki városban élõ lány kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg nagyon jól érzi magát egyedül. Még soha nem élt együtt senkivel. A házasságról az a véleménye, hogy "a szülõk által elvárt formalitás, ami sok kapcsolat romlásában szerepet játszik." Az együttélést a házasság próbaidejének tartja. Mivel naponta 9-10 órahosszát tölt a munkahelyén, nem sok ideje  marad kapcsolatteremtésre. De fontosnak érzi, hogy a nõknek is legyen hivatásuk. A szingliségben azt tartja a legjobbnak, hogy senki nem szól bele az életébe. S hogy mikor akar gyereket? Azt mondja, majd, ha rendezett anyagi háttérrel és párkapcsolattal rendelkezik. Talán 30-35 éves korában. Akkor viszont szeretne egy lányt és egy fiút.

Az a huszonhét éves vidéki óvónõ, aki két éve vált el, úgy véli, hogy a házasság a mai társadalomban hitelét vesztette. Õ hét évig élt házasságban, de elment a kedve tõle. Azóta inkább az együttélés mellett voksol. Van már egy kisfia, de úgy gondolja, hogy megfelelõ apajelöltre találva talán szül még egy gyermeket. A szingliségrõl az a véleménye, hogy a mai világban a nõktõl sokat várnak a férfiak, de közben nem nézik õket nõnek. Ezért maradnak sokan inkább magányosak. Azt mondja, hogy a házasságnak szerinte nincs jövõje, át fognak alukulni a szokások.

Élettársi kapcsolatban él az a huszonnégy éves titkárnõ, aki leszögezte,hogy nem tudna egyedül élni.  Elárulta azt is, hogy õk a párjával szeretnének majd összeházasodni, de ez a lakásvásárláson múlik. "Amíg nem tudunk lakást venni, addig nem akarunk házasodni sem." Pénzkérdés az esküvõ is, és belegondoltak, hogy mivel lesz jobb utána. "Lesz egy papírunk róla..., de más elõnyérõl nem tudok." - mondta cinikusan. Aztán azért hozzátette, hogy a házasságot komoly dolognak tartja, és jó lenne hinni abban, hogy tényleg a sírig tart. Az együttélést azért tartja jónak, mert fel lehet készülni a házasságra. De azért lazább annál. Ki lehet próbálni a másikat kötöttségek nélkül.

"Hosszú együttélés kiváltja a házastársi viszonyt." - mondja egy huszonkilenc éves, élettársi kapcsolatban élõ hölgy - "Ha azt hallom, hogy öt éve együtt él valaki, számomra az már legalább olyan sokat bizonyított, mint egy házasság."  Az a véleménye, hogy a fiatalok többsége azért választja az együttélést, mert kevesebb elkötelezettséggel jár az elején, nincs felhajtás, nem jár vagyoni osztozkodással. Elárulta azt is, hogy õ is élt korábban szingliként, és nagyon élvezte. "A modern életforma lehetõvé teszi az egyszemélyes háztartást férfiak és nõk számára egyaránt. A férfiak nincsenek rászorulva a "bejárónõkre", a nõk pedig az "eltartókra". A társadalomban sokkal elfogadottabb ez az életforma, mint korábban volt."

Találomra egy férfit is megkérdeztünk a témáról. A huszonkilenc éves szakmunkás évek óta együtt él a barátnõjével, és elmondta, hogy soha nem is lakott egyedül. A házasságot jó dolgoknak tartja, de úgy véli, nagyon függ az anyagi helyzettõl, hogy egy fiatal pár mikor szánja rá magát a kapcsolat törvényesítésére. Úgy gondolja, hogy a fiatalok manapság túl sok válást látnak maguk körül, s meg akarnak bizonyosodni róla, hogy az õ kapcsolatuk mennyire erõs, ezért választják több évig az együttélést. A szingliségrõl pedig az a véleménye, hogy azért van sok magányos nõ és férfi, mert mindenki a tökéletest keresi.

Önnek mi a véleménye? Szóljon hozzá! Vitassuk meg!