2024. március 19. Kedd, József, Bánk.
 
Új kormány, újfajta lakáshitel? Forrás: Ingatlantájoló
Utolsó módosítás: 2010-06-25 17:32:28
A bankokkal voltak tele az elmúlt másfél év hírei, annál kevesebbet hallottunk viszont a jelentõs ügyfélszámmal rendelkezõ lakás-takarékpénztárakról. Fekete lovak õk, a nyugalom szigetei, netán a jövõ reménységei? Az új kormány állítólag nagyobb szerepet szeretne szánni nekik, de hogy errõl õk mit gondolnak, arról sok más téma mellett Dr. Gergely Károlyt, a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük.

Portfolio.hu: A bankokkal ellentétben Önök 30%-os állami támogatással gazdagíthatják ügyfeleik megtakarítási számláját. Miért nincs mégsem jóval több ügyfél a lakás-takarékpénztári rendszerben, illetve hogy maradhatott csak kétszereplõs a piac?

Dr. Gergely Károly: Annak idején három szereplõvel indult a lakás-takarékpénztári szektor, majd négyszereplõsre bõvült, végül ketten maradtunk. Azért történhetett így, mert a magyar ember mentalitása nem az öngondoskodásra, elõtakarékosságra épül, sokkal inkább az azonnali megoldásokra. Németországban az emberek pénzügyi kultúrája miatt mindig is könnyebb volt megalapítani egy lakástakarékot. A mi tulajdonosaink tízmilliárdos nagyságrendû összeget fektettek ebbe a cégbe úgy, hogy kétmilliárd forintos alaptõkével indultunk. Nyilvánvaló, ha jól megy a nálunk jóval nagyobb kereskedelmi bankok szekere, nem is hasonlítható a nyereségük a miénkhez. Mivel nálunk állami támogatást is kapnak az ügyfelek, az állam beleszólása jóval nagyobb, így például díjainkat is meghatározzák. Egy ilyen befektetés 15-20 év alatt tud megtérülni, ezért sincs új belépõ. Mi még csak tizenkét évesek vagyunk, eredményeink most kezdenek csak igazán javulni. Nem gondolom, hogy sok lakás-takarékpénztár fog megjelenni, nem is tudok alapítási szándékról. Azt sem mondanám, hogy kevés ügyfelünk van: a Fundamenta ügyfélszáma 650 ezer, ezzel a negyedik legnagyobb szereplõ vagyunk a hitelintézetek között. Célunk, hogy a következõ három évben megduplázzuk az ügyfélszámot, ehhez szerencse
is kell. Jót jelentene egy ilyen fejlemény az országnak is, mert azt mutatná, hogy az emberek rádöbbentek, alkalmas az általunk kínált konstrukció arra, hogy az öngondoskodást komoly értékké tegye. Ehhez egyfajta polgári gondolkodásnak kell uralkodóvá válnia.

P.: Hogyan lehet feloldani azt az ellentmondást, hogy öngondoskodásról beszél, miközben a lakás-takarékpénztári tevékenység az állami támogatásra hagyatkozik?

GK.: Abban segít az állam ezzel a támogatással, hogy elõ tudják teremteni az önrészt az állampolgárok. Az öngondoskodás komplex fogalom, beleillik a lakás-takarékpénztári termék támogatásán kívül sok minden egyéb is. Korábban biztosítónál dolgoztam: jónak tartanám például, ha visszaadná a kormány az életbiztosítások adókedvezményét, mert ez is a hosszú távú öngondoskodást erõsítené. A lakás-takarékpénztárak a világon mindenütt kapnak állami támogatást, ennek célja, hogy a piaci kamatok alatti kamatot tudjanak kínálni. Németországban most egy lakástakaréknál 1.9, egy kereskedelmi banknál 3 százalék körüli kamattal lehet hitelt felvenni. Németországban 1924, Ausztriában 1925, Csehországban 1992 óta léteznek lakás-takarékpénztárak.

P.: Miközben azonban a piaci kamatok folyamatosan csökkennek, a lakástakarékok kamatai szinten maradnak, így Önök elveszthetik kamatelõnyüket.

GK.: Olyan forinthitelrõl van szó, melynek kamatozása jelenleg is az euróéhoz áll közel, mértéke pedig a futamidõ végéig garantált. Az állami támogatás pedig kedvet csinál a megtakarításhoz, ezt közvetlenül az állampolgár kapja. Maga a lakás-takarékpénztár a betéti oldalon kisebb kamatot ad, viszont lehetõvé teszi, hogy a hiteloldalon is jelentõsen kevesebbet kelljen fizetni. Két éve azonnali hitelt is adunk, áthidaló kölcsönt pedig régebb óta nyújtunk. Az azonnali hitelnél mi állapíthatjuk meg, hogy mennyi legyen a kamat, itt is igyekszünk 50 bázisponttal jobbat adni, mint a mindenkori kereskedelmi piaci kamat. De az az igazság, hogy a lakás-takarékpénztári rendszert nem az azonnali hitelre találták ki, hanem arra, hogy meghatározott ideig elõtakarékoskodjon valaki. Ha ezt megteszi, akkor mi garantáljuk, hogy jobb hitelhez jut, mint bárhol máshol a piacon.

P.: Nem teszi kiszolgáltatottá a lakás-takarékpénztárakat az állam felé, hogy a jogszabályok sokkal több ponton szabályozzák õket, mint a bankokat? Nyugaton is így van?

GK.: Nyugat-Európában is államilag támogatott, a piacinál kedvezõbb kamatozású hitelt adnak. A magyarországi évi 72 ezer forintos szerzõdéstámogatás a magasabb kategóriába tartozik. Ez azért is lehet így, mert az osztrák 45, a német 50 és a cseh 55 százalékos penetrációval szemben nálunk 10 millió lakosból csak 1.2 milliónak van lakástakarék-pénztári szerzõdése. Tavalyelõtt volt nálunk ÁSZ-vizsgálat, mely alapján az a vizsgálati megállapítás született, hogy Magyarországon a támogatásokat a leghatékonyabban a lakás-takarékpénztárak használják fel. Azt is hozzátették, hogy mi vagyunk azok, akik azt is megnézik, hogy ez az összeg tényleg lakáscélra lett-e felhasználva. Ez mindent elárul arról, megéri-e az államnak támogatnia ügyfeleinket.

P.: A hitelezésben mégsem játszanak olyan nagy szerepet a pénztárak az említett országokban sem.

GK.: Jellemzõ, hogy a pénztári megtakarítás az önrész fedezésére szolgál banki hitelhez. Hozzávetõleges számokat mondok: egy 200 ezer eurós lakás finanszírozása Németországban általában úgy történik, hogy 30-40 ezer eurót a lakás-takarékpénztári megtakarításból, a többit pedig kereskedelmi banki vagy jelzálogbanki hitelbõl teremti elõ az ügyfél. Az önrészt az ügyfelek jelentõs százaléka lakás-takarékpénztári szerzõdésébõl hozza. Magyarországon sokszor csak azért kötnek az emberek lakás-takarékpénztári szerzõdést, mert az állam évi 72 ezer forinttal támogatja ezt. Ehelyett a német példát kellene követnünk: mint ahogy Ausztriában vagy Csehországban is, ha valaki tudja, hogy lesz lakáscélja, néhány évvel elõregondolkodva megköti a szerzõdést az önerõ elõteremtéséhez.

P.: Magyarországnak gyors növekedésre és munkahelyteremtésre van szüksége, sokak szerint azonban a lakás-takarékpénztári rendszer nem tudja fellendíteni ilyen gyorsan a hitelezést, a szükséges elõtakarékosság miatt.

GK.: Ez akkor lenne igaz, ha most indultunk volna, ezzel szemben már 1997 óta mûködünk. Egy törvényi korlát valóban visszafog minket: azonnali áthidaló kölcsönt csak a betétállományunk 5%-ának erejéig nyújthatunk. Javaslatunk alapján ezt a kormánynak 75%-ra kellene felvinnie. Ez azért is volna jó, mert a kereskedelmi banki hitelkamat-támogatásra nem sok költségvetési mozgástér van. Hosszú idõn keresztül semmiképp sem lehet 100-150 bázispontnál nagyobb állami kamattámogatást adni. Úgy látom viszont, az új kabinet elõtérbe szeretné helyezni az elõtakarékosság és az önerõ megteremtésének fogalmát. Mi ennek nagyon örülünk. Az országnak nagy szüksége van arra, hogy ebben a tekintetben kicsit megkomolyodjon, megtörténjen a szemléletváltás. Szerintem a következõ 4-8 évben a politika legnagyobb problémája minden területen a szemléletváltással lesz. A népesedési kerekasztalban foglalkozunk a fiatal családok lakáshoz jutásával, a generációk közeli lakhatásának megoldásával, valamint a munkahelyi és lakás-mobilizációval. Magyarországon az ezer fõre esõ születések száma rendkívül alacsony, növelése nem kis feladat lesz. Érdemes lenne bevezetnünk a francia családtámogatási rendszerhez valami hasonlót, erre szerintem lesz is fogadókészség.

P.: Tehát a kamattámogatás helyett a lakás-takarékpénztárakon keresztül történõ ösztönzést tartja megoldásnak?

GK.: Nem gondolom, hogy a kamattámogatás hirtelen felélesztése a jelenlegi gazdasági helyzetben aktuális lenne. Mindenki azt mondja, hogy a banki piacon igenis van likviditás. De ügyfél nincs! Persze lenne ügyfél, de azokat a bankok nem akarják hitelezni. Egy nagyon szûk rétegnek a bankok amúgy is adnak hitelt, de a számok árulkodóak: a szabad felhasználású és lakáscélú jelzáloghitelek kihelyezése 60-70 százalékkal esett vissza 2008-hoz képest. Most, amikor az állam szeretné az öngondoskodást szeretné elõtérbe állítani, és ezért hajlandó is valamennyire a zsebébe nyúlni, érdemes az állampolgárokat az elõtakarékosságra ösztönzõ lakás-takarékpéntári rendszer felé terelni

P.: Nem ebbe az irányba mutat, hogy a kormány eltörölte nemrég a nyolcéves futamidejû megtakarítások szabad felhasználhatóságát. Gondolom, sok potenciális ügyfél mellett Önök sem örültek ennek...

GK.: Nem bizony, mert például a legfiatalabbak, akik 18 évesen kezdenek megtakarítani, nem biztos, hogy lakáscélra használnák fel megtakarításukat. De ezzel a szigorítással mi együtt tudunk élni, mint ahogy akkor sem kerülünk nehéz helyzetbe, ha kevesebb hitelt adunk. Ennek ellenére mi többet akarunk hitelezni. Ma egy átlagos szerzõdés havi 20 ezer forintos befizetés mellett 4 éves megtakarítási idõvel 3.6 millió forintos szerzõdéses összeghez juttatja az ügyfelet. Ha 10 éves államilag támogatott megtakarítási lehetõség is lenne, az átlagos nagyságú hitelfelvevõi kört teljesen le tudnánk fedni.

P.: A húszezer forintos havi befizetési maximum felemelésével nem lehet variálni?

GK.: Havi húszezer forint megtakarítás mellett egy évben 240 ezer forint jön össze, ehhez 30%-ot, 72 ezer forint támogatást ad az állam. Ez 2003 óta változatlan, és a már említett ÁSZ jelentés is javasolja az inflációkövetést. A korlát megemelésével érdemes két évet várni, és ha a gazdaság elindul felfelé, ráadásul a lakás-takarékpénztárak hitelezése is fellendül, meg lehet lépni. De van egy másik javaslatunk is, az ún. családi felhasználású szerzõdések bevezetése. Egy négytagú család most is köthet négy szerzõdést, így is el lehet érni 12-14 millió forintot. A családi felhasználású szerzõdésnél viszont pl. a kiskorú gyereknek nem kellene tulajdonossá válnia, így eladásnál nem gyûlne meg a család baja a gyámhatósággal. Eddig egy ilyen változtatásra nem volt fogadókészség, most viszont úgy látom, megteremtõdött. A várható új irányok között meg kell említenem még az energiahatékonyságot növelõ beruházásokat is, úgy tûnik, ez is az új lakáspolitika homlokterébe fog kerülni. Az ún. KÉK (komplex épületenergetikai és klímavédelmi) program finanszírozási lábának a kidolgozásában segítünk. További zöld konstrukciók is kidolgozhatók a lakás-takarékpénztáraknak együttmûködésével. 150-200 ezer lakás felújítását tervezik, de már most lehet látni, hogy akkor lehet ezekhez támogatást szerezni, ha energiahatékony szigetelést, fûtést alakítanak ki, és csak minõségi anyagokat használnak. Szerintem ez a jövõ útja. A magyar lakások mintegy fele rossz energiahatékonyságú. A szocializmusban sportot ûztek a magyarok abból, hogyan lehet átverni az államot, ezt el kellene kerülni az új programok keretében nyerhetõ támogatások lehívása során.

P.: Ami az ügyfelek megbízhatóságát illeti, a Fundamentának gyakorlatilag van egy négy-nyolc éves hosszúságú pozitív adóslistája, hisz a megtakarítási periódusban végig tudja követni az ügyfelek törlesztési fegyelmét. Lecsapódik ez a hitelportfólió jobb minõségében?

GK.: 4.5 százalék körüli nálunk a nem fizetõ ügyfelek aránya, ez a fele a bankszektorénak. Ahogy Ön mondta, az elõzményekbõl jobban lehet látni, hogy milyen az ügyfél. Ráadásul a bankok a jelentkezõ ügyfelek 40-50 százalékát elutasítják, míg nálunk az elutasítás 4.5-5 százalék. Ez is azt támasztja alá, hogy jól mûködik a rendszer. Minél nehezebb a hitelezés, annál jobb, ha ismerjük az ügyfél elõtörténetét, jó látni, hogy az ügyfél rendszeresen megtakarítja a vállalt összegeket. Ráadásul miután nem óriási összegekrõl beszélünk, lakás-takarékpénztári konstrukción belül senki nem akar pénzt mosni. Jó ügyfélállományunknak szívesen adnak a bankok is hitelt.

P.: A bankokra versenytársként vagy partnerként tekintenek?

Inkább partnerséget mondanék. Kombinált hiteltermékeket alakítottunk ki a bankokkal.

P.: A hitelek hány százalékában vonnak be banki partnert?

GK.: Ezt nehéz megmondani. Ha egy bankkal megállapodást kötünk, ezt követõen az ügynöki hálózatunk feltérképezi a lehetséges ügyfélbázist. Ha az ügyfélnek 10 millió forint hitelre van szüksége, köthet egy lakás-takarékpénztári szerzõdést, megkapja a banktól a 10 millió forintot, és amikor eltelik négy év, az ügyfélnek a megtakarítási összeggel és az állami támogatással csökken a hiteltartozása. 2008-ban az összes banki partnerünknek 65 milliárd forintnyi hitelt közvetítettünk, ez mára jelentõsen visszaesett. 1400 fõs értékesítési hálózatunk hiteltermékeket és bankszámlaterméket is közvetít. Biztosítási termékeket egy ideig nem közvetíthettünk, de egy jogszabályi változás alapján ismét megtehetjük, ezen túl pedig még befektetési alapok értékesítésében is szerepet szeretnénk vállalni.

P.: Mi a célkitûzésük a jövõre nézve?

GK.: Amíg lefelé mennek a kamatok, nekünk is nagyobb érdekünk a hitelezés. Azt szeretném, ha két év múlva 40-50 milliárd lenne a hitelállományunk a tavaly év végi 23 milliárd forinttal szemben. Ilyen szempontból nehezen vagyunk összehasonlíthatók egy kereskedelmi bankkal, hiszen az õ potenciáljuk sokkal nagyobb.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!